A holland festő, Vincent van Gogh egy évvel az 1889-es halála előtt festette az “Olive Grove IV” festményét. A művész többször is fordult ehhez a telekhez, mivel hosszú ideig Saint-Remy kórházban volt. Hangulatos sarok volt ciprusok, széles mezők, olajfák által körülvett. Ezek a gyönyörű tájminták inspirálták Van Gogh kreativitását. A művész egy egész sorozatot szentelt az olajfa-ligethez, amelyben buja virágzó kerteket ábrázolt, szétszórt fákkal.
A művész nagyon szeretett a természetben, ezért munkájában különleges helyet foglal el. Az olívakertek közvetlenül a festő ablakai alatt helyezkedtek el. Ilyen ihletésével megtakarításokat szerezhetett festményeivel, és fáradhatatlanul festette tájait.
Az “Olive Grove IV” festmény mozgó lökettel festett, a pointillizmus technikájára emlékeztetve. Ennek köszönhetően az ég villogni kezd, a fák és a föld mozgásban vannak. A művész a lehető legkevesebb színt használta – fekete, zöld, sárga, kék és barna. Ez a végrehajtási technika jelzi a mester gyors munkáját. Ritmikus löket segítségével erős szél is árulja az időjárást, amely a fák egyenetlen koronáján érzékelhető.
A tájban észrevehető, hogy hamarosan ősz jön, az ég felhőkben kezd vonulni, a fű már sárgára vált. Az ég vonalai simán áradnak a fák lombozatába, majd a fatörzsekbe, amelyek a talajban gyökereznek. A képen látható a szerző stílusa, Van Gogh festményeire jellemző a hosszú és széles vontatás.
A vízszintes ritmusok organikusak a kép összetételében. A művész alkotásai, amelyek az álmok és a jelen világát hordozzák, szokatlan előadásukkal és szépségükkel évek óta ragadják meg a néző fantáziáját. Az “Olive Grove IV” kép utal a neoimpressionizmusra.