Előttünk van az egyik leglátványosabb alkotás. A festő úgy döntött, hogy foglalkozik a nép tatár-mongolokkal való küzdelmének témájával. Először vázlatokat készített, amelyek meg tudják mondani nekünk a festő nehéz feladatairól. Nem értette, hogyan lehet a legjobban kifejezni azt az elképzelést, miszerint az orosz embereket nem lehet legyőzni.
Nem látunk széles csatornát az egész csatáról. Bubnov csak azt a pillanatot megragadta, amikor a katonák várták a kezdeteit. Mindenkit eláraszt a türelmetlenség. Mindenki hisz egy nélkülözhetetlen győzelemben.
Látjuk, hogy az orosz katonák széles mezőn állnak. Úgy tűnik, hogy teljesen mozdulatlanok. De ez valójában nem igaz. A mozgás fokozatosan növekszik. Hihetetlenül kézzelfogható és ugyanakkor visszafogott.
Látjuk, hogy az egyik felemeli a pajzsot. Egy másik harcos óvatosan megnyomta a fejszét. A harmadik már gyorsan meghúzta az íja meghúzását. Újabb pillanat, és megkezdődik a csata. Mindenki azt nézi, hol van az ellenség. Dmitrij Donskoy gesztusa megerősíti ezt. Kardját a tatárok csapata felé irányítják.
Bubnovnak sikerült elragadnia a nyugalmat, amely után vihar tört ki.
Könnyen kitalálhatjuk a rögzített esemény hátterét. A további fellépés szintén érthető.
A művész kompozícióban hangsúlyozza az orosz hadsereg szilárdságát és szolidaritását. Úgy tűnik, hogy a katonák egyenesen a földről csíráznak. Nem mozgathatók és nem nyomhatók meg. De ez nem jelenti statikus állapotát, mivel a mozgás mindenben érezhető.
A hadseregnek nincs vége, valahol a vászonon kívül folytatódik. Minden harcos szorosan áll egymással. Ez azt az érzést kelti, hogy a lavina megfoghatatlanul mozog.
A teljes kompozíció kifejező és gyűjtött. A kép főszereplője orosz emberek. A művész élő embereket látott a múlt harcosaiban. Mesterien közvetíti ezt az érzést minden nézőnek.
Az egész képet optimizmus övezi. A művész képes képet alkotni egy nemzetről, amely nyer.