A híres posztimpresszionista Vincent Van Gogh életrajzában érdekes tény, hogy életének 37 évéből csupán 7 évet szentelt a kreativitásnak. Ezek voltak életének utolsó évei, amikor a művésznek hatalmas számú művet sikerült létrehoznia, amelyek a világművészet történetében maradtak meg. Munkája a posztimpresionista festészet élénk példája.
Az “Antwerpeni hajókkal való töltés” festmény a művész munkájának holland időszakára utal, amikor Antoine Muave-tól vett leckéket, és éppen a művészeti karrierjét kezdte. Most már csak színes munkát kezd, mivel a rajzában már régóta törekszik az érthetőségre. Ez tükröződik munkájában egy tonális monokróm palettán keresztül. A késői korszak munkáiban még mindig nincsenek olyan fényes, megnyilvánuló színek, amelyek láthatók, ám ezek a festmények érdekesek sziluettmegoldásuk, tonális kapcsolataik és a művész érzelmi állapotának átadása szempontjából.
A festmény felhős estét mutat be Antwerpen vízpartján. A hajók már kiköttek a parthoz, és csak enyhe köd folyik a csöveikből. A hajóoszlopok ritmust hoznak létre függőleges ékezetekkel, míg a kép fő összetételét a hajók sziluetteinek körvonalai ábrázolják. A szürke, komor égbolt felhős és száraz esőnek tűnik.
A parton az enyhe mozdulatok hangsúlyozzák a nedves talaj vakító fényét. Nincs szél, a tenger nyugodt és nyugodt. A színsémát olyan jól választják meg, hogy érezzék a táj állapotát. A nedves és hideg időjárás szomorú gondolatokat idéz fel, amikor egyedül akar lenni és elfelejteni magát a gondolataiban. A művészt a különböző államokbeli természetkép érdekli, ezért a festményein kísérletezett, képességeit kihúzva és saját stílusát fejlesztve. Ez a táj alkotja további kreatív sikereit.