Az egyedi technika – a divizionizmus – megalkotója, a népszerűbb pointillizmus előadója, Georges Cera rendkívüli mester volt. Mintája gondoskodott a vászon gondos munkájáról, így rövid életében mindössze hét nagy vászonot tudott írni és elkészíteni, és a “Sather Bather” egyike ezeknek. Sera nagyon szereti az ilyen témákat – fürdés, a víz melletti jelenetek, kikötői vázlatok, cirkusz, főleg az utóbbi években.
Egy egyszerű, nem triviális stílusban írt történet – úgy tűnik, hogy a kép csillog és csillog. A kép szokatlan “játszó” fényét a tiszta kontrasztos színek legkisebb vontatásával érik el. A technika egyedisége abban rejlik, hogy a kéz ezen mikromozgásai a szemtől gyakorlatilag megkülönböztethetetlenek. Az írás ilyen “széttagoltságával” a kép csodálatos módon “összegyűlik” ebből a sok ütésből és pontból, szilárd cselekménygé alakulva.
Tiszta, tiszta hangszíneket használtunk – kék, zöld, barna, tehát ha elmossa a technikát, és bemutatja a Bather megtestesülését a szokásos módon, akkor határozottan összekapcsolhatjuk a képet a színezés színében az impresszionizmussal. Sajnos a mester által kifejlesztett technikát súlyosan megtámadták, és nemcsak a makacs kritikusok nem értékelték az új stílust – a progresszív művészek, a legközelebbi barátok nem tapasztaltak lelkesedést. Ennek ellenére Sera azt állította, hogy bizonyítani fogja ennek a módszernek a megvalósíthatóságát a művészetben, ám a hirtelen betegség meghiúsította a terveit.