Század ismeretlen holland mesterének tekintették. Ezt a hozzárendelést először 1962-ben javasolták. A festmény színében és összetételében részben hasonlít Vincent Laurence van der Winne csendéletéhez, amelyet a Farm Hals Múzeumban tároltak, Haarlem. Mindkét festmény feliratai kissé hasonlóak; a kép többi betűje “laurensz” név betűként olvasható, amelyet a művész mindig aláírt. Van der Winne hasonló motívumait a Louvre-ben tárolják.
A festmény portré rajzot ábrázol; Nyilvánvalóan ez a szerző önarcképét vagy egy másik mester arcképét jelenti. A ábrázolt arcvonások hasonlóak Vander Winne Lender van der Cohen és Judith Leister portrékéhez.
Az objektumok az allegorikus kompozíció tulajdonságai, ahol a könyvek a tudást és a bölcsességet szimbolizálják, a művészet halhatatlanságának népszerû motívumát pedig egy hangszerben és vázlatokban olvassák el. A szimbólum a földi nagyság és dicsőség szimbólumaként szolgál. Átmeneti és törékeny show homokóra. Az oldalán lévő törékeny edény üres, mint egy ember. A központi átlátszó gömb nyilvánvalóan nemcsak a világban működő tulajdonságként szolgál, hanem a lapon ábrázolt vonalakra is utal, amelyek szavakat tartalmaznak a földi dicsőség ürességéről és hamisságáról. A művész kettős önarcképe elmélyíti a mű szimbolizmusát.
A művész önarcképének az üvegszférában tükröződő motívuma összekapcsolódik a törékenység, a világ pusztulásának, a mester életének, a művészetnek az ötleteivel; a XVII – XVIII. század emblémájának üveggömbje pontosan a földi ügyek törékenységének ezt a jelentését jelentette.
A csendélet egy másik részletét a Vanitas motívuma megfejtheti – a számlakönyv képe, amely a napot összegezi, nyomon követi a csökkenő napokat; a képen csak egy hosszúkás alakú könyvet látunk, amelyet egy kereskedelmi társaság tipikus jele van megjelölve, amelynek tartalmaznia kell az “M” betűt.