“A múzák megsemmisítése” – Giorgio de Chirico egyik leghíresebb festménye. Az is ismert, hogy “Riasztott Maidens” és “Aggódó Muses”. A kép első verziója 1917-ben jelent meg, majd a mester több mint két tucat kissé különféle változatot készített a műből.
A kompozíció arhitektonika nagyon egyszerű és kifejező. A perspektívan ábrázolt hosszú platformon, szélesen, mint egy hajó fedélzete, két figura van hamuban, az ősi szobrokat emlékeztető redőkben. A bal oldalon egy hosszúkás manöken fej található, amely a szélben lengõ léghajóra emlékeztet. A jobb oldalon elvesztette a fejét – a lábán fekszik, és a helyén valami fényes csapot húz ki.
E két ábra vagy szobor mellé a mester két többszínû poliédert és egy vékony hengert helyezett el, piros spirállal díszítve és egy tisztességes édességhez hasonlóan. A háttérben egy fából készült dobogó hirtelen eltörik. Itt láthatja a “vörös várost” – a ferrarai d’Este ősi kastélyát, magas csövekkel rendelkező gyárépületeket, egy zömök fehér tornyot. Két központi képet a Ferrarát őrző és a város lázadó szellemét megtestesítő vestál ábrázolja.
A háttérben az árnyékban egy női szobor látható – valószínűleg ez Hestia, a görög istennő szobra – a kandalló védőszentje. A művész az ábrákat átlósan merőlegesen rendezi az árnyékok vonalához. Számos függőleges vonallal, amelyek alkotják és szervezik a kompozíciót, ellentétes a horizontvonal, amelyet a peron széle jelöl. De Chirico mesteri módon használja a klasszikus perspektíva kiváló ismereteit annak érdekében, hogy munkáiban megteremtse a perspektíva konstrukció illúzióját.
Több szempont kombinációja, váratlan szögek ütközése, a kompozíció zónákra történő felosztása, amelyek mindegyikének megvan a saját horizontja – ezek azok a technikák, amelyekkel a művész saját egyedi metafizikai térségének felépítéséhez használ. A vászonon zajló események titokzatos természetét fokozza a térben uralkodó tiszta és hűvös légkör. A művész mesterien ütközik a szobrászati figurák archaikus jellegével és a környező színpad barokk színházi színvonalával. Ez a konfrontáció fokozza a vászon monumentalitását.
De Chirico számos forrásból inspirálta a legfontosabb forrásokat. Az álló ábra márványszoborra emlékeztet, amely a Samos Héra szentélyéből származik, hasonló a Delphi bronzos Apollójának. A művész ezeket a szobrokat “kölcsönvette” a ráncok mintázatán a tunikákon. Az ülő figura úgy tűnik, hogy a sumír szobrok ihlette a Louvre-gyűjteményből – karjaik így vannak összekulcsolva. “Nem képzeltem el a művészetet másképp. A gondolatnak el kell szakadnia attól, amit logikának és jelentésnek hívunk, meg kell szabadulnia minden emberi kötődéstől, új szemszögből látni tárgyakat, felhívni a figyelmet korábban ismeretlen tulajdonságaira.” Giorgio de Chirico
(1 votes, average: 5,00 out of 5)