A híres freskó a Genesis könyvének bibliai történetén alapszik, amelyet II. Julius pápa parancsával készítettek a Vatikán Sixtus-kápolna mennyezetén. Az aláírt munka kulcsfontosságú mind a vallásos művészet, mind a reneszánsz szempontjából. Az épület eredeti koncepciója csak a tizenkét apostol képét tartalmazza, azonban amikor Michelangelo munkát kezdett, kibővítette az eredeti elgondolást, és a befejezés idejére sikerült több mint 300 alakot ábrázolni a klasszikus mitológiából, az Ószövetségből és a Genesis könyvéből, amelyekben ennek a munkának a központi freskója Ádám teremtése. .
Az 1511-ben létrehozott mű azt a történetet illusztrálja, hogy Isten hogyan adományozza Ádám, a föld első emberének életét. Az erőteljes képek az ujjakról az ujjakra továbbított élet szikráját mutatják, a páratlan grafika pedig a szellemi és fizikai energiával tölti fel a kompozíciót.
A kép téglalapban található, kb. 3 – 6 méter. Bal oldalon Ádám izmos alakja ötvözi a férfias szépség minden vonásait, a színvisszaadások pedig az emberi arányok harmóniáját mutatják. Lassan és lusta módon kinyújtja a lágy bal kezét Istenhez – egy idős szakállas ember, akit angyalcsoport vesz körül. Az apátia kitölti az arcát, és nincs elegendő energia még a kezének teljes kiegyenesítéséhez sem. Az Úr jobb kezével adja át az életfeladatot. A hősök ujjait egymástól több milliméter távolságra ábrázolják, ami egy semleges háttér előtt tökéletesen látható. Érdemes megjegyezni, hogy a művészet történetében ez az első alkalom, amikor Isten vízszintes helyzetben került a képbe.
Így a népszerű mű sok értelmezéshez és értelmezéshez vezetett. Néhány történész és művészettörténész azt állítja, hogy az Isten körüli figurák az emberi agyat képviselik, melynek részeit anatómiai pontossággal ábrázolják. Mások azt sugallják, hogy az Úrt körülvevő vörös kendő az emberi méhét szimbolizálja, míg az alábbi zöld sál frissen vágott köldökzsinór.
A freskóval kapcsolatos összes kérdés azonban nem rendelkezik pontos válaszokkal. Az elméletek tömeget a Mindenható bal oldalán lévő nők inicializálására fordítják. Talán képviseli a még nem létrehozott Évát, amely – noha az eredeti forrással ellentétben áll – mégis megvan a joga létezni. A titokzatos szimbolika számos engedélyt igényel, de még több kérdést vet fel. Van egy elmélet, hogy Isten körvonalai, egyenletes ovális formában, egy nem teljes ellipszishez kapcsolódnak, amely alkotja az ő alkotását.
Ádám alkotása megmutatja a gesztus teljes erejét a képzőművészetben, amely számos modern művet befolyásolt.
Negyed évszázaddal a mennyezeti remekművek befejezése után VII. Kelemen hívta fel Michelangelót, hogy hozzon létre az utolsó ítélet freskóját az oltár falán. Más művekkel együtt a mestert nemcsak korának egyik legbefolyásosabb művészeivé teszi, hanem a képzőművészet történetének egyik leghíresebb festőjévé is.