Alvás az ember hátán fekve – Salvador Dali

Alvás az ember hátán fekve   Salvador Dali

A vízszintes vászon két egyenlőtlen részre oszlik. A kép színsémáját az okker árnyalatai dominálják. A vászon jobb, kisebbik fele az álomtér. Ott az azúrkék a vöröses okker hangokhoz is hozzáadódik, megadva ennek a töredéknek a mennyiségét és mélységét.

Egy tipikus déli táj nyílik meg a néző előtt: hegyek a távolban, egyszerű házak, poros földút. Útközben egy nő sétál egy kék fürdőruha vagy blúz maradványaival, amelyek összetörtek a darabokra. Nincsenek más ruhák a nőn. A néző hátulról látja: meztelen fenék, kusza, szélben csapkodó haj.

A háttérben egy másik női alak: ruhában, kalapban. A kép bal oldalán alvás allegóriája, mint jelenség. A háttér egy robusztusan vakolt fal. Ahol a vakolat lepattan, a téglafal látható. Egyes helyeken a szélben csapdába eső rongyokká dagasztott szövetdarabot körmökkel lógtak és kötélen lógtak. Ezen rongyok egyike azonnal megtalálható a vászon mindkét felében. A szél ötvözi a kompozíció mindkét részét: a nő ruháitól elszakadott haj – és szövetszalagok ugyanabba az irányba csapkodnak, mint a kép bal oldalán levő szárnyak.

Az előtérben egy hajlított férfi alakot látunk. Az ember térdelt egy korlátozott, korlátozott pózban. Karját a mellkasán keresztezték, fejét leengedték, az arca nem látható. A fején egy napellenzővel ellátott sapka, a tetején csirkehús díszítve. Az ember mögött egy kéz a vállán áll egy magas, impozáns nő. Csodálatos formája van, csípőjét vékony anyaggal letakarja, mellje csupasz. Fej helyett ezt a teremtményt valami koronázza, amely textúrájával hasonlít egy tengeri szivacsra. Ez a két világosan megvilágított; árnyékuk kifejezetten a falon mutatkozik meg.

Az ember hasától, keresztezett karjai alatt húzódik egy piros ruhával ellátott szalag, a következő helyre, az alvás helyére hagyva. Ott a földre lóg, amelyet villás mankó támaszt fel, Dali kedvenc tulajdonsága. A képet nemcsak a látens, hanem az explicit, el nem rejtett erotika áthatja. A vászon egyik részéből a másikba, férfiből nőbe dobott szalagot a művészeti kritikusok az éjszakai emisszió allegóriájaként értelmezik.