Az “Eugene Manet a Wight-szigeten” képet készítve Berthe Morisot először a férjéről készít portrét. A nő ábrázolja az ablakon keresztül a járókelőket és a távolból látható hajókat. A kép merész kompozíciója tanúsítja a szerző azon képességét, hogy egyszerre ábrázolja a belső tereket és a külső tereket, valamint a két tér kölcsönhatását.
Az emelt ablak keretének és a kert kerítésének közti tér, amely hosszúkás téglalapot alkot, amely úgy tűnik, hogy fedezi azt, amit Eugene Manet szeme lát, a lencsén lévő lyukhoz hasonlít. A mozgó, dinamikus világ statikus megfigyelője a művész férje portréja. A kép azon a ponton áll, ahol a külső kívül ütközik azzal, ami belül van, az intim világ – az azt körülvevő valósággal, álom – a valósággal.