A tájművek mellett Paul Cezanne csendéleteket, portrékot és különféle kompozíciókat készített. A kolorista kidolgozást illetően érdekesnek tekinthető az 1893-tól 1894-ig készített “Csendélet padlizsánnal” vászon. A mai napig csendélet mutatkozik be a New York-i Metropolitan Museum of Art gyűjteménygyűjteményeiben.
A “csendélet padlizsánnal” hideg kék-zöld színben készül. Az objektumokat a fal hátterére helyezik, amelyek képe a zöld és a kék színárnyalatának, a tengerhullám színének komplex árnyalatainak köszönhetően jön létre. A padlizsánt zöld-kék sötétített fallal ábrázolják. A padlizsán fekete, enyhén lila árnyalatú.
Az árnyékminta befecskendezése a színek megvastagodásában nyilvánul meg, a fényes, világos színeket a sötétebb színek felé húzza. Csendéletben a konyhakészlet egy részét mutatják be, míg a művész patina hatású módon hozta létre a fa textúráját. A konyhasarkot a vászon sötétített részében mutatják be, ellentétben állva a csendélet könnyű elemeivel. A művész fénnyel játszik, másodlagos jelentőséggel bírva. A képen nagyobb hangsúlyt kap az árnyék kapcsolatok. A csendélet építéséhez használt tárgyak térfogata a kontrasztaránynak és az árnyékmintanek köszönhető. A művész egyértelműen dolgozik a textúrával, közvetíti az anyag pontos érzetét, melegségét, vagy fordítva, hűvös.
A “Csendélet padlizsánnal” meleg árnyalatai valószínűleg elemek, színes töredékek. Narancssárga gyümölcs, világos sárga színű kiemelés biztosítja a képhez a szükséges színegyensúlyt és harmóniát. A csendéletre a hideg árnyalatok gradációja jellemző, amely felépíti a vászon színszerkezetét. Ezenkívül a mintát egy áttetsző akvarell textúra jellemzi. Abban az időben a csendélet az olajfestés technikájával készült, amelyet elsősorban egy sűrű, színes többrétegű alkalmazás jellemez. Olajfestékek használatával meglehetősen nehéz elérni az akvarell homályosságát és a képek törékeny áttetszőségét. Éppen ellenkezőleg, a kép gyakran túlságosan sűrűnek tűnik, sokrétegű festékkel súlyozva.
A csendélet képe tele van különféle tárgyakkal, drapériákkal, részletekkel. Például az asztal lepelítéséhez használt szövet bonyolult hajtogatással rendelkezik. Időnként a túlzott, hipertrofált, meglehetősen nagy redők adják a kép dekoratívitását, teltségét és a telítettséget. Az aktív redők ugyanazokat az aktív, telített árnyékokat képezik, ami a képet jobban megkülönböztető, részben éles, élesen definiált grafikává teszi. “Csendélet padlizsánnal” – valószínűleg nem egy képi munka, hanem egy grafika. Mivel a vászon vezető művésze kontrasztos fény – és árnyékmegoldások, egyértelmű lineáris mintázat, inkább grafikus, mint színes, éles kontraszt, mint pasztell elmosódás, homályos körvonalak és lágy formák.