A fényes avantgárd művész túlzás nélkül történelmi munkákat készített – 3 pontosan festett vászon – tiszta piros, tiszta sárga és tiszta kék. Ez indokolja a kritikus, N. Tarabukin számára, hogy készítsen jelentést az “Az utolsó kép festett” címmel. Ez a triptich nem csupán a kép tárgyának, hanem minden “szellemi tartalom” elutasításának is megtestesítője.
Rodcsenko ateista megközelítést fejez ki a művészet halálának tényével kapcsolatban: ha Malevichben ez nemlét, akkor Rodchenko visszavonhatatlanul megszűnik. A művész maximálisan tisztítja a kép felületét, és a néző figyelmét a szervezet főbb pontjaira – vonalra, textúrára, formára – azaz a képi nyelv elsődleges alapjára – koncentrálja.
A festészet mint alapjait minden szükséges feltétellel bemutatják, ugyanakkor a festői határok túllépését is meghaladják.