A mester szerint Seryuzyo “Talisman” festmény volt a legértékesebb és legfontosabb. A vászonprogram távol áll a tartalomtól – a mű a táj tükröződik. A festmény nevét maga a művész adta, szem előtt tartva, hogy mérföldkő számottevõ számára, amely szerencsét biztosított számára a kreatív önrendelkezés útján.
A mű 1888-ban készült, Paul Gauguin szigorú irányítása alatt, akit Serusier fő tanárának tartott, aki meghatározta a művész stílusát, az ő egyedi stílusát. A vászonra első pillantásra a néző azonnal észrevehet valamit a Gauguin festményeivel, nevezetesen, hogy a színek iránti hozzáállás két nagyszerű impresszionistát kölcsönözött egymásnak. A tiszta, élénk színek alkotják a képet, így a telek nem lényeges, előtérbe mozog, és a vezető helyet foglalja el.
Seryuzyo ábrázolta azoknak a koloristáknak a természetét, amelyek a művész szemében jelentek meg, a festői tájra nézve. Ha a fák árnyéka kéken jelenik meg, akkor a képen friss ultramarinnal tükröződik, ha a fák maguk is sárga színben jelennek meg, akkor a képen volumenkoronájuk a sárga zavarral is átjutott.
Így a “Talisman” alkotása a mester festményének alapelvének lényegét képezi, amelyet Gauguin egykor elmagyarázott neki: a művésznek nem szabad a természetet másolni, hanem átalakítani és tiszta színekkel színezni, varázslatos dinamikát teremtve. Seryuzye egész életében óvatosan megőrizte a “Talizman” festményt, emlékeztetve a kreatív útjának kezdetére és a nagy Gauguin szerepére benne.