A képen a szerző a Volga lejtőjét ábrázolta, amelyet a nap arany sugarai megvilágítottak. A néző kap egy kis tengerparti várost. A vászonra nyári naplementét festettek. Tehát a nap már lement, és sugarai erősen megvilágítják a folyó felszínét.
Az előtérben a part lejtőjét égett fű borítja. A folyóhoz közelebb egy erdő. Egy kicsit tovább – az épületekhez vezető út. Ez egy fehér kőből épült kis ház, vörös cseréppel, templommal és harangtoronyval. Különleges varázst és derűt hoznak a tájba. A közeledő este ködében még otthon láthatjuk. A város szerkezetének nagy részét fák és sűrű cserjék rejtik el.
A napfénynek a víz felszínén való megjelenése miatt úgy tűnik, hogy a folyó nem víz, hanem folyékony arany. A Volga végtelennek tűnik, így a szerző minden természetes erejét és erejét ábrázolta. Ennek a tájnak a fenséges kiterjedése óriási csodálatot jelent.
A háttérben a folyó másik partját elfogják. Már kissé elrejti a naplemente homálya, teljes megjelenése és alakja egyetlen kékes-lila foltba egyesült. A part a közelgő éjszaka előestéjén leesett, amely hamarosan a folyó másik oldalán lévő városba terjedt.
A vászon tele van csenddel és békével. A csendes vízáram és a késő naplemente a gyermekkor legkedvezőbb benyomásait és emlékeit idézi elő. A szerző elképesztően valósághű a nyári naplemente teljes palettáját, a nyári természet minden változatos szépségét ábrázolja.
Az “Esti. Az Arany Reach” kép csodálata mély gondolatokra készteti bennünket, felidézi a szellemi harmóniát, a békét és reményt hoz.