A kertben található önarcképnél a művész egy 17. századi jelmezben mutatta be magát. A Versailles-i kertben áll, elegáns és kifinomult – márványvázával, aranyozással, francia parkkal és egy márványszoborral a háttérben. A kompozíció az ilyen vászonokra jellemző formájú: a középen ábrázolt személy alakja az alsó horizontvonalnak köszönhetően jelentőséget és monumentalitást szerez.
A ruha és a környék pompája, a háttérben romantikusan lázadó égbolt adja a portrának a színházi, művészi játék szellemét. Veland Schmid, a de Chirico életrajzírója elmagyarázza a mûvész öltözködés iránti szenvedélyét az önarckép elõkészítése során: “Nemesi vagy kondojtos jelmezre öltöztet, és különbözõ idõszakokba állítja magát.
Arcát viasszal vagy akár kőmaszkkal takarja le, meghódítja melankólia, elnyomott lelkiállapotát, minden személyes érzését a háttérbe szorítja. Számára csak a ruhák fontosak, színük és textúrájuk, szóval – festmény. A művész, mint amilyen, versenyben áll azoknak a korszakok mestereivel, akiknek a kíséretében kettős korszakait helyezi el, ahol meglátogatni szeretne. “