A képen számos más név is szerepel – “flamand közmondások”, “béke fejjel lefelé”.
A festmény egyfajta 16. századi népi mondások enciklopédia, amelyet Bruegel szó szerint szemléltet, átalakítva a képet abszurd és abszurd foglalkozások parádéjává, amelyet a festmény szereplői irigylésre méltó kitartással és türelemmel élveznek.
Valójában minden cselekedetnek nagyon sajátos szimbolikus jelentése van: a házasságtörés jeleként egy nő kék köpenyt dob a férje vállára; a szegény ember nem tud végződni, mivel nem nyújthat az asztalra, megragadja a kezét két tekerccsel; egy káromkodó szerzetes megpróbál hamis szakállt Krisztushoz erősíteni; a szerencsétlen paraszt megpróbálja ütni a fejét a falnak. Az egész világ fejjel lefelé fordul, mint egy fordított földgömb egy vidéki ház bejárata felett.
Egyes közmondások jelentése visszatükröződik a modern mondatokban, például: “a falnak dörzsöli a fejét”, “az orr vezet vele” vagy “ül két szék között”. Számos olyan mondás létezik, amelyek már nem használhatók, és így elvesztették a relevanciájukat, így a megfejtés néha nem könnyű.