Az Íz Allegóriája pazar ünnepe a szemnek. Mindent, amire gondolhat a gasztronómia területén: bármilyen ital és étel, vad és hal, rák, homár és kagyló, mindenféle gyümölcs – ezen a gyönyörű vászonon mindent elképesztő, körültekintő pontossággal rögzítik, a legkisebb részletek szakszerűen készültek. Csak nézd meg ezt a szőlőt! A nagy, érett bogyók szó szerint ragyognak, édes juiceral részeg. Itt minden a luxusról és a jólétről szól, de csak erről szól?
Mint a Brueghels-ben szokásos, minden karakternek, minden részletnek van egy bizonyos jelentése, amelyet számunkra, a “huszonegyedik századi lakosoknak”, ha újrafogalmazzuk A. Voznesensky-t, nehéz megszerezni bizonyos ismeretek nélkül a középkorban Európában élők szokásairól és ötleteiről.
Jan Brueghel fiatalabb korában a majom az ízlés tulajdonsága volt az öt érzék ilyen divatos allegóriájában. A padlón ülve és egy pohárból bort inva, egyrészt a ház jólétére utal, ahol a kép készül, másrészt az ördögi kezdet, a vágy, az érzékenység jelképe. Az őszibarack a keresztény szimbolizmusban, mint egy alma, őst jelent, a füge gyümölcs pedig vágyat és termékenységet jelent.
Nyitott kagylóhéj – és pontosan a kagylóval a kép hősnője sajnálkozik! – a szexualitást serkentő finomság; a középkori szimbolizmusban erőteljes erotikus konnotációt hordoztak, és egyúttal kijelölték a lelket, aki készen áll a föld kagylójának elhagyására. Eközben a fentebb már említett szőlő, a szent közösség szimbóluma és a Krisztus szeplőtelen vérét a keresztre öntve érintetlenül áll. Az italok gasztronómiai preferenciái nagyon ékesszólóan tanúsítják a történõ bûnét.
A kép jobb alsó sarkában egyebek mellett egy halott páva található, amely egy megsértett halhatatlanságot jelképez. Vajon ez a gyönyörű hölgy nem adta el halhatatlan lelkét az ördögnek pillanatnyi örömért, és elkényezteti a torkosság bűnét egy szatír társaságában, aki elcsábította?
(1 votes, average: 5,00 out of 5)